3.1 anyagcsoport

A 3.1 anyagcsoportba tartoznak az ún. edzett-megeresztett, egyszóval nemesített, nagy folyáshatárú acélok 690-es folyáshatárig. Ezek az ún. 'Q'-s acélok: S460Q-S690Q-ig.

Ezen acélok hegesztése még az előzőektől is nagyobb technológiai fegyelmet kíván, pontosan kidolgozott hegesztési technológiát, lefolytatott WPQR-t. A hőbevitel szerepe kiemelten fontos ezen acélok hegesztésekor, ezért a sikeresen lefolytatott WPQR eljárásban alkalmazott paraméterektől ne térjünk el.

Nagyon magas a szénegyenérték (akár 0,65 is lehet), ezért piszok könnyen beedződik, ráadásul előfordul, hogy a varratban maradt hidrogén csak napokkal a hegesztés után okoz repedést.

Ha túlhevítjük, akkor a szilárdsági tulajdonságok romlanak le, vagyis az acél elveszíti lényegét. 

Minden esetben számoljuk ki a konkrét alapanyag szénegyenértékét, a bizonylaton feltüntetett értékek alapján. A WPS-ben szereplő paraméterek alapján számoljuk ki a hőbevitelt. A szénegyenérték, a hőbevitel és az anyagvastagság, kötéskialakítás figyelembe vételéve, az EN 1011-2 szabvány alapján számoljuk ki az előmelegítési hőmérsékletet.

A tapasztalatom alapján ez valahol 170-200 °C között lesz, már vékony lemezeknél is. Hogy ne tegyük tönkre a hőkezeléssel beállított magas folyáshatárt, ne engedjük túlhevülni az anyagot kb. 230°C-nál. Magyarul, van egy 200°C - 230°C -os  hőmérsékleti tartomány, amiben mozoghatunk a hegesztés során. 

Kis hőbevitellel hegesszük, vékony, gyors sorokkal. Minden egyes sor előtt rá kell mérni, hogy megvan e a kiszámolt előmelegítési érték, és, hogy nem léptük e túl a maximális megengedett rétegközi hőmérsékletet.

Ne engedjük túlságosan gyorsan lehűlni az anyagot hegesztés után, lassítsuk a lehűlést kőzetgyapot takarással (hidrogén távozását segítsük). 

Ez bizony türelem játék, de a technológiát be kell tartani, máskülönben nem lesz jó a kötés!

Hegesztőanyagok tekintetében a "MoNi" ötvözésű, megfelelő folyáshatárt garantáló huzalt javaslom.